Csőd

Az utazás végső konklúziója, a nagy álmok mellett beleszaladni az előttem tornyosuló óriás lábujjába. Most persze jön a hiperátlag gátlások létösszegző összefoglalása, csak úgy sablont követve, a vonalon belül maradva. Szóval, mi is van? Próbáltam okosabb lenni, de ugyanabban a sötét sikátorban sopánkodom miközben a sors spontán történetmesélési szokásaival lesöpör.

Nem sikerült. Naés? Másnak se.

És? Ez engem miért is vigasztaljon? Attól, hogy más mellettem fulladozik, attól én még ugyanúgy szomjazom az elvesztegetett oxigént. 

Akkor mi vigasztal?

Félreértés. Nem vigasztalásra van itt szükség, hanem cselekvésekre. Én vagyok felelős a lerombolt metropolisz utolsó téglájáért is, melyet most állott malterrel kell újra egymáshoz illesztenem. A cél egy. Többé nem merülök el annyira a törött tükör tavában, hogy képtelen legyek elkapcsolni a TV-n, ha már unalmas a műsor. Soha.

Az irigység

Az irigység egy roppant primitív és ostoba cselekedet, mely sem érzelmi sem logikai úton nem kéne, hogy megállja a helyét a mai világban. De hát megállja mert sok a hülye, az oktatás meg pénzbe kerül, az meg nincs, csak másnak, neki meg a kurva anyját, mert hogy képzeli, hogy ő a mekiben reggelizik amíg én kenem a kenőmájast a jó tescos zsömlére.

Opciók, verziók, egyéb hülye szavak

Az első opció, mikor úgy irigykedik valaki, hogy a másik bizonyíthatóan becsületes munkával, szerencsével, illegális cselekedetek minden nélkülözésével küzdötte el magát odáig, ahol van, szerezte meg azt, amije van. Ekkor az irigy fél gyakorlatilag azért dühös, mert ő túl lusta, buta, szerencsétlen ahhoz, hogy ugyanazt megtegye, mint a másik, ezért aztán inkább azt kívánja, hogy a másiknak is legyen kevesebb, vagy azt, hogy neki legyen több, csak így, a semmiből, mert ez a világ rendje, hogy bármiféle erőbefektetés nélkül csak úgy dől a lé. 

Másik verzió, hogy bizony alanyunk már annyira elmerült az összeesküvés elméletek ködös, fantáziadús világában, hogy elképzelni nem tudja, hogy valaki becsületesen tud havi 120-nál többet keresni. Na, ekkor van az, hogy mindenki tolvaj, aki Audival jár, vagy telik neki öltönyre. Ez, amíg be nem bizonyosodik, hogy valóban lopásról van szó, ugyanúgy hülyeség, mint az első. Stresszes lesz tőle és elpatkol 50 évesen szívrohamba vagy tüdőrákba, választatni ízlés szerint.

A harmadik pedig, nyilván mikor be is bizonyosodik valakiről, hogy lopta. Ilyenkor, ha nem ítélik el (ahogy általában az történik) az eléggé dühítő egy esemény, de ezekre se irigykedni kéne, csak jogos igazságérzetünket kinyilvánítva ignorálni az egészet, mert a világ nem változik, tolvajok mindig lesznek. Vagy anyázzunk a TV előtt boxeralsóban vasárnap reggel, vásárolni úgy sem lehet. Az is hasznos. Csak ne a gyerek előtt!

Megmondtam vagy nem megmondtam?

Most aztán megmondtam neked, te szerencsétlen lúzer, aki utánam kiabál az utcán csak mert nem edző cipőben járok, meg melegítő alsóban! Te, aki cicceg mikor borravalót adok a pincérnek, vagy egy kis pénzt a hajléktalannak! Törődj a magad dolgával és gondolkodj el rajta, hogy más boldogsága miért okoz neked ekkora fájdalmat, aztán igyál tovább...

Nem tudom.

Ez egy jó tételmondat lenne az egész blogra. Életem rövid idővonalán sok olyan pont volt, mikor blogot akartam indítani, általában ezek egy-két nap múlva magányosan tűntek el a bináris börtön túlzsúfolt sorai között. Most azonban más lesz! Most, hogy felébredt bennem a kreativitás tüze, a véleményformálás Prométheuszi ajándéka, melyet nem olt ki pár napon belül az élet gondjainak hűs esővize. Eljött az én időm és bár ahhoz sem értek, hogy a Facebbok profilképem ne legyen szemcsés, írásaim segítségével végre én is a tömeg ostoba arcába mondhatom a véleményem, ami ugye ezreket, mit ezreket, milliókat fog gondolkodásra buzdítani. Igaz, ez a gondolkodás annyiban ki fog törölni, hogy ahogy meglátják a nihilista, nárcisztikus, egy csöppet álszerény írásokat, azonnal kattintanak a szép piros X-re a felső sarokban. Az álom ez. Álmaim pedig általában véget érnek, mikor az ütvefúró hangjára felriadok reggel, abban a bizonyos szürke garzonlakásban.

Na akkor most mit is csinálsz?

Megmondom a tutit. Vagyok annyira önelégült, hogy azt higgyem a véleményem érdekes és megosztó. Ez persze nem így van, de legalább jól esik ezt gondolni, ne vegyétek el tőlem! Köszönöm!
Tudom, már mindenkinek van véleménye, és ezért ez is csak egy újabb blog a sok közül, amit olyanok csinálnak akiknek épp nincs jobb dolguk.
Há! Nekem lenne jobb dolgom, mégis itt vagyok és kopogtatom a billentyűzetet, hogy beengedjetek a népszerűség és hatalom ajtaján. 
Viccen kívül, írni jöttem. Az írás a mindenem, így elkerülhetetlen volt, hogy ismét megpróbáljak blogot alkotni. Jól érzem magam közben, elvileg más nem számít. Gyakorlatilag amíg ezt leírtam, addig három nőt erőszakoltak meg a Közel-Keleten. Szóval lehet mégis számít más és nem csak az én boldogságom a mérvadó.
Hopp. Még hármat.

Mi ez a cím?

Magyarország imádja a pátoszt. Imád beszélni, tenni már kevésbé. Jobban teljesítünk, meg szebb a jövőnk, meg meg vagyunk áldva, hiszen együtt vagyunk miközben más a politika, de a csodálatos szavak mögött csak kevés a valós tett. Itt mindenki csak beszélni szeret. Mekkora egy álszent idióta vagyok mi? Én is csak pofázni tudok, ahelyett, hogy a koldusnak adnék 200 forintot hazafele a buszmegállóban, hogy legalább neki jobb legyen. Jogos. Ellenben én nem alapítok politikai pártot, és hazudom egyrészt magamnak, másrészt a többi szerencsétlennek, aki hisz nekem, hogy én majd változtatok valamin. Én nem fogok semmin se változtatni, lévén egy senki vagyok, cserébe csak az internet ezt a piciny, szinte nem is létező szeletét szeretném magaménak tudni, teljesen ingyen. Ígérem nem fogok milliókat sikkasztani a blog 1 éves évfordulójának alkalmából. Ha mégis, akkor adok az olvasóknak is. Becsszó. A cím egyébként azt a reménytelenséget hívatott átadni, melyet akkor érzek, mikor az országunk csodálatos védelmezőit bámulom a híradóban, két valóságshow között. Elestünk srácok, és ha akarjátok ha nem, ott is maradunk. Na, menjen mindenki lopni és hazudozni, abban legalább elsők vagyunk! (Illetve dobogós helyezést értünk el öngyilkosságban, alkoholizmusban, dohányzásban, tüdőrákban, és irigységben. A díjat bárki átveheti a parlamentben, de csak ha Csodaszarvason érkezik.)